Most pedig irány az eredeti cél, vagyis néhány épület bemutatása, az első várostörténeti bejegyzést kiegészítve.
Arènes de Lutèce
1869-ben, a Rue Monge építése és a hozzátartozó tereprendezés során, amelyet Théodore Vaquer irányított, egyedülálló római kori amfiteátrumra bukkantak. Az aréna alaprajza eltér a "korstílustól" (a klasszikus ovális cavea-tól), s noha csak nagyon kevés maradt belőle, így is igen jelentős, mivel saját típusának legnagyobb ismert példánya: azt mondják az okosok, egykor tizenhétezer ember befogadására lehetett alkalmas.
Hogy megmaradt, az többek között Victor Hugónak is köszönhető, aki amolyan mozgalmat szervezett annak megakadályozására, hogy az eredeti terveknek megfelelően villamos-telephelyet építsenek a helyén. Az i.sz. első század óta, amikor megépítették, rengeteg viszontagságon ment keresztül (a harmadik században felszedték a kövezet nagy részét, hogy városfalat építsenek a barbárok ellen, a maradékot pedig Fülöp Ágost király falának felépítéséhez használták fel 1210-ben), de így is felfedezhető több érdekes részlet - egyrészt több különböző színpaddal operáltak, másrészt vannak olyan ajtók, amiken keresztül a vadállatokat engedték be a küzdőtérre. Ez minden római kort ábrázoló filmben kötelező elem, most megtudhattam, hogy tényleg volt ilyen.
Az aréna helyén ma nyilvános park van, ahol a gyerekek fociznak, az idősebbek pétanque-ot játszanak (apropó, el tudja valaki magyarázni? ezt és az amerikai focit sose fogom megérteni, ja és a baseballt se), sokan meg csak úgy találkoznak, esznek, beszélgetnek, esetleg heverésznek a füves részeken.
Thermes de Cluny
And what have they [the Romans] ever given us in return?, kérdi Reg a Monty Python-féle Brian életében, s a válaszok sokaságában (aqueduct, sanitation, roads, irrigation, medicine, education, wine, public baths, public order, peace) a nyilvános közfürdőt csupán nyolcadikként említik, annak szerepét nem szabad alábecsülni. Nem csupán a közhigiénia javítását szolgálta a fürdő: része volt annak a "kulturális csomagnak", aminek átadásával romanizálták a helyi lakosságot. A lutetiai fürdőbe bárki beléphetett, a feliratok között pedig nem csupán a római, de a gall istenek is szerepelnek. (Valami ilyesmit hívunk ma globalizációnak?)
A római kori Párizs a harmadik században kapta meg a maga fürdőjét, mégpedig a hajóscéh jóvoltából - legalábbis erre utal, hogy a fennmaradt frigidarium pillérei hajóorrot formáznak. A frigidarium egyébként az a helyiség, ahol a felmelegedett testű gall-rómaiak megmártózhattak a hideg vízben; mint ebből is kiderül, a szaunázást nem a finnek és nem is a törökök találták ki elsőként (habár erről sem ártana kicsit jobban informálódnom). A fürdő ma nagyrészt a középkormúzeumhoz tartozik, amelynek épülete szintén érdemel pár mondatot:
Hôtel de Cluny
A franciaában a hôtel magánházat jelent, a szóban forgó épület pedig eredetileg a bencés apátok városi szállásaként funkcionált, 1334 óta. A 15. század végén Jacques d'Amboise apát kevert , gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző stílusban építtette újjá. A későbbiekben éppúgy megszállt (raboskodott) itt Tudor Mária, akit férje, XIII. Lajos halála után az új monarcha, I. Ferenc határozottan szemmel akart tartani (különösen kíváncsi volt arra, hogy várandós-e a hölgy), mint a nagyhatalmú Mazarin bíboros.
1793-ban, oly sok egyházi birtokhoz hasonlóan, ez is az állami vagyon része lett, s az elkövetkezendő évtizedekben a legkülönbözőbb célokat szolgálta - egy időben például boncolások helyszíne volt. 1833-ban aztán a műgyűjtő Alexandre du Sommerard költözött be, akinek halála, 1843 óta az épületben középkori és reneszánsz műtárgyakat gyűjtő múzeum "üzemel". A gyűjteményről már korábban írtam, erre most nem térek ki újfent.
Panthéon
Akkor most kicsit megint vissza a történet elejére.
496-ban a Meroving-dinasztiából való Klodvig felvette a kereszténységet, mégpedig a katolicizmust - noha a rokonoknál (gótok, vandálok, mindenféle germán törzsek) az ariánus változat volt a divat. Hogy pontosan mi lehetett az indoka, nem egyértelmű, igaz azonban, hogy az uralma alatt álló néppel könnyebben jött ki ezek után. (A már említett rokonokkal viszont kevésbé.) 506-ban aztán a korábban már emlegetett Szent Genovéváról elnevezett hegyen templom építésébe fog, amelyet saját maga és felesége, Klotild sírhelyének szán (habár végül, 511-ben, mégis a St-Denis-be kerül).
Hogy, hogy nem, eltelik ezerkétszáz év, és már XV. Lajos uralkodik. A Genovéva-templom még áll, bár meglehetősen romos. A király viszont megbetegszik, és Genovévához fohászkodik gyógyulásért, ígéretet téve, hogy ha meggyógyul, új, méltó templomot építtet a védőszentnek. Miután felépül, mégis eltelik tizenegy év az építkezés megkezdéséig - s ez nem feltétlenül a megfelelő személy kiválasztásának hosszadalmas procedúráját takarja, hiszen a jelek szerint kissé urambátyám-jelleggel kapta meg a feladatot Jacques-Germain Soufflot.
Soufflot-t mecénása, a királyi építkezésekért felelős Abel-Francois Poisson, Marigny márkija bízza meg a feladattal, aki történetesen a király szeretőjének, Madame de Pompadournak a testvére. 1758-ban maga a király helyezi el az alapkövet, az építkezés mégis nehezen halad: az anyagi nehézségek megoldására még szerencsejátékot is szerveznek, hogy a szelvények árából finanszírozzák a Panthéon építését. 1780-ban Soufflot meghal, így aztán a hátralévő tíz évben tanítványa, Jean-Baptiste Rondelet irányítja a munkálatokat.
A Soufflot által megálmodott templom meglehetősen különböző stíluselemeket ötvöz: az épület alaprajza görögkereszt, homlokzatát a római Pantheonról, kupolás dómját a san pietrói Tempiettóról mintázza az építész, s mindezt korinthoszi oszlopokkal meghintett masszív portikusz egészíti ki. Szerintem kívülről meglehetősen impozáns, de hogy ez most neoklasszikus, ekletikus vagy másmilyenikus-e, azt tőlem senki se kérdezze.
Nomármost, mint a fentebbiekből már kitalálható volt, az építkezés éppen a francia forradalom idejére fejeződik be. Ekkor, nem sokkal a Legfelsőbb Lény kultuszának bevezetése előtt, nem trendi a keresztény kultusz, az épületet azonban szerencsére nem lerombolják, csupán funkcióját változtatják meg: a nagy franciák mauzóleumává nevezik ki. Ezt hirdeti a homlokzatra kikerülő felirat: AUX GRANDS HOMMES LA PATRIE RECONNAISSANTE.
1791-ben, Mirabeau gróf temetésével meg is kezdődik a "benépesítés", csakhogy az első néhány választás nem a legszerencsésebb: Mirabeau-t 1794-ben, miután konspirációs ügyleteire fény derül, maradványait kipenderítik, a harmadikként beköltöztetett Peletier-t pedig saját családja hantoltatja ki a rákövetkező évben. A dobogó második helyén álló Voltaire a mai napig itt van, vele szembe azonban a szívének nem éppen kedves Jean-Jacques Rousseau került, jelezvén, hogy a franciáknak is van - noha kissé furcsa - humorérzékük.
A francia történelem viszontagságai nem kerülik el a Pantheont sem: előbb visszaalakítják bazilikává, majd Napóleon császárrá koronázása után egyszerre tölt be egyházi és állami funkciót. 1821 után aztán XVIII. Lajos megint elrendeli, hogy katolikus kultuszhely legyen belőle, a már emlegetett Voltaire-t azonban, a heves katolikus lobbival szembeszegülve, nem utasítja ki: indoklása szerint éppen elég büntetés számára, hogy reggeltől estig miséket kell hallgatnia. 1830-tól ismét állami temetkezési hely, 1851-től megint bazilika - végül a III. köztársaság idején nyeri el végleges funkcióját, Victor Hugo tömegeket megmozgató temetése alkalmával.
(Hogy miért végleges? Egyesek szerint senki sem gondolhatja, hogy az épületben megfér két akkora személyiség, amilyen Hugo és az Úristen.)
Megint ugorjunk vissza egy kicsit: 1851 más szempontból is jelentős. Bizonyos Léon Foucault ekkor és itt, a Panthéonban bizonyítja, hogy a Föld gömbölyű és forog - az általa épített inga azóta is megtekinthető az épületben. (Egyébként korábban, zárt körben már bemutatta Foucault a kísérletet, de a nagyközönség a Panthéonban láthatta s láthatja a mai napig.) Az autodidakta fizikus ingájában az az érdekes, hogy semmiféle matematikai levezetés megértéséhez nincs hozzá szükség. A bizonyításokkal ellentétben az inga meglehetősen szemléletes: a kupola mennyezetéről belógatott golyóbis végig egyhelyben marad, miközben bolygónk mozog alatta - és többé-kevésbé 24 óra alatt visszakerül ugyanoda.
Lábjegyzet: aki nem olvasta Ecótól a Foucault-ingát (a lábjegyzet lábjegyzete: és a Rózsa nevét), az sürgősen tegye meg.
A Panthéon a temetkezés szempontjából továbbra sem zárt, elvileg a mai napig lehetséges "bekerülni" a társaságba, amelyet többek között az Hugóval egy kriptán osztozó Zola és Dumas, Jean Jaurès, Paul Painlevé, Louis Braille, Jean Moulin, Gaspard Monge, a két Curie (ólommal bélelt koporsóban, az asszony ugyanis sugároz), André Malraux, vagy éppen Condorcet neve fémjelez. Tudomásom szerint legutoljára a Yad Vashem által számon tartott 2600 Soa-áldozat kapott emléktáblát itt, 2007-ben, kihangsúlyozva, hogy a párizsi zsidóság jelentős része a Panthéon körüli három arrondissement-ben vészelte át a német megszállást. Jacques Chirac, az emléktábla elhelyezője rendelte el 2002-ben az idősebb Dumas beköltöztetését is.
(Lábjegyzet Condorcet-hoz: 1989-es újratemetésével a francia forradalom kétszázadik évfordulóját ünnepelték meg - ugyan mi mással ünnepelték volna, mint egy, a forradalom idején kivégzett filozófus újratemetésével? Aki egyébként főművét, az emberiség végtelen haladásába vetett töretlen bizalmat kifejtő "Esquisse d'un tableau historique des progrès de l'esprit humain"-t a börtönben, élete végén írja. A történetet az teszi kerek egésszé, hogy az újratemetett filozófus koporsója üres volt - földi maradványai ugyanis eltűntek. Igazán szép, tanulságos történet. Egyébként Descartes újratemetéséről is határozat született, de valamiért nem hajtották végre, maradt a Saint-Germain-des-Prés-ben.)
Befejezésként büszkén jegyzem meg, hogy a Panthéon nem csupán a francia történelem része, de a saját magántörténelmemé is: mikor 2008 nyarán először jártam Párizsban, két hétig minden nap a Panthéont láttam, ha kiléptem a szállásról; a Panthéon előtt állva gondoltam, hogy "jé, innen látszik az Eiffel-torony, nem lehet olyan messze, elindulok gyalog" (ez elég naiv elképzelésnek bizonyult) - s ugyebár most is van szerencsém nap mint nap ellenőrizni, hogy még mindig megvan-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése