A szoba tényleg elég korrekt, a kicsit depresszív világítást leszámítva. Ámde érkeztemkor nem volt benne ágynemű, csak ágy. Kibattyogtam szólni a portán ülő segítőkész fiatal srácnak, aki heves telefonálgatásba is kezdett, mindhiába. Majd közölte, hogy neki sajnos negyedóra múlva lejár a munkaideje, de megbeszéli a váltással, hogy gond van, menjek vissza félóra múlva. Mikor azonban visszatértem, az egybenyakú szekuritis úriember, aki a vékonydongájú srác helyére került, eléggé értetlenkedett. Azért ő is telefonált kicsit, aztán heves kézmozdulatokkal visszazavart a szobámba, hogy majd jön valaki.
Megmentőm azonban - egy középkorú férfi, akivel legfeljebb akkor csinálnék fogkrémreklámot, ha az az elrettentésre épülne - nem ágyneműt hozott, hanem a világítást akarta megjavítani. Kicsit félretájékoztatták tehát, és ezért legfeljebb részben okolható a franciatudásom, mivel az első srác még világosan értette, mi a gond. A helyzet megoldásaképpen előkapta mobilját, és kb. 20 percig telefonált a nyitott ajtóm előtt, meg-megszakítva hozzám intézett, teljesen irrelevánsnak tetsző kérdésekkel (hogy olasz vagyok-e, meg hogy találkoztam-e egy szőke valakivel).
Végül maga után vonszolt a mosodába, és összehajigált nekem egy párnát, egy paplant meg egy "Protége Matelas housse Standard / Fitted mattress protector" feliratú cuccot, közölve, hogy lövése sincs, mi lehet. Közelebbről szemügyre véve határozottan lepedőnek tűnik, de fene se gondolta volna, hogy a lepedő a matracot védi. Mint ahogy szerintem normális ember azt se gondolná, hogy jó hecc külön hideg-és melegvizes csapot szerelni a lavabóba, de valamiért a franciák is így gondolják, meg legjobb barátaik, a britek is (Nagy-Britannia földjét eleddig csak Gibraltáron volt alkalmam tapodni, úgyhogy ezt csak hallomásból.)
Az egyetlen lehetséges magyarázatnak az tűnik számomra, hogy mivel az aknákat a százéves háború idején még nem találták fel, a megszállt területeken mindkét fél ilyen csapokat szerelt fel, hogy kitoljon az esetleg visszanyomuló ellenféllel. Ezzel az elmélettel alig pár gond van (igen, akkor még a csapokat se találták fel, meg miért toltak volna ki saját magukkal is, etc.), ez azonban "umso schlimmer für die Tatsachen" - és hát bár lenne olyan bölcsészkaron megvédett disszertáció, amely számára a tények csak ekkora kihívást jelentenek.
Mivel cseppet sem vagyok szórakoztató, muszáj vicces idézetekkel feldobnom a bejegyzést. Mindjárt kettővel is.
1. Szüleim füle hallatára feltett kérdés, Lutonban, amerikai turista szájából: "Miért építkezett a királynő pont egy repülőtér mellé?"
2. Egy filmben hangzik el (hogy melyikben, arra pályázatot írok ki, az ágynemű-eset által ihletetten "az ellen nem véd" jeligére): "Tetszene önnek Bécs. Olyan, mint Párizs, csak a franciák nélkül."
2009. február 9., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az első pár nap nekem is a mitkeresekénitt és a moströgtönhazaakarokmenni jegyében telt, de hidd el, amint megismerkedsz a franciák észjárásával, elkezded élvezni az órákat és megtalálod a társaságod, máris sokkal-sokkal könnyebb.
VálaszTörlésÉs amit nem lehet eléggé magasztalni: ha az embernek saját, különbejáratú szobája és irodája van. Ezeket biztos hamar értékelni fogod...
Én csak filmekben láttam ilyen csapot, és azt hittem csupán "világteremtő erejük" miatt építettek néhányat, studiókba. Mottó kercsó.
VálaszTörlés