Több visszajelzést kaptam arról, hogy nem lehet kommentelni. (Eddig azt hittem, teljességgel csak magamnak dumálok, és senkit sem érdekel, amit írok. Ez nem bántott nagyon, mert a blogolás egész jó terápiának bizonyult. Most igyekszem nem átesni a ló túloldalára, tehát igyekszem nem azt gondolni, hogy népes tömegekben ragadt benn a mondandó.) Mondanám, hogy teszek valamit az ügy érdekében, dehát fogalmam sincs, mit lehet.
Másfelől: házi szakértőm javallatára ma megkíséreltem megtekinteni Yves-Saint Laurent hagyatékát. (Bővebben róla itt: http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=13034&Printable vagy itt: http://www.faz.net/s/Rub117C535CDF414415BB243B181B8B60AE/Doc~E764DFACBAF0F4F4C809E1F152C7394C2~ATpl~Ecommon~Sspezial.html).
Nem sikerült. Ekkora tömeget én még biza' nem láttam. Mikor a múzeum egyik alkalmazottja kijött közölni a néppel, hogy jó eséllyel már nem jut be a többség, egy nőt mégis kiemeltek és előrevittek, mondván, ő New Yorkból jött, legalább őt hadd.
Valószínűleg ekkor kellett volna közbelépnem, hogy hát én meg Budapestről, de valahogy nem ment. Nem vagyok az a pattogós típus. Szériahiba, azt hiszem. Inkább szó nélkül tűrtem egy ideig, hogy esernyőkkel böködjenek és cigarettafüstöt fújjanak rám, aztán belefáradtam, feladtam és eloldalogtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése